"Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted." /Albert Schweitzer/
A Pálferi Karitász által tavasszal eljutottam
Fehér Anna nővér gyermekeihez a
Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonba. Nagyon szép napot töltöttünk el a gyerekekkel és önkéntestársaimmal. Köszönöm
Marianna Hrabovszki (Stephen Hawking munkacsoport vezetője) és
Somodi Nándi (Pálferi Karitász önkéntes) a tartalmas napot.
Azt láttuk, a gyerekek jó nevelést kapnak, illemtudóak és jóságosak. Örültem a szép időnek is, a szabadban lehetőség adódott velük játszani. Feltöltődtem lelkileg a velük együtt töltött időben.
Nemrég az utamba sodort az élet pár zsák használt, de jó minőségű gyermekruhát. Rögtön Anna nővér gyermekeire gondoltam. Összecsomagoltam őket és mivel a lakhelyemhez nem messziről kellett elhozni, szóltam a fiamnak és barátjának cipeljék haza. Sajnos nekünk nincs autónk. Mindketten örömmel jöttek segíteni. A belvároshoz közel lakunk, az intézet azonban a budai hegyekben van, a Normafa közelében. Muszáj volt megoldani az eljuttatását. Írtam Viki önkéntestársamnak, hátha tud valakit. (Vikit a már említett önkéntes napon ismertem meg az intézetben. Ő rendszeres segítséget nyújt az itt élőknek.) Általa ismertem meg Krisztit, aki szintén Pálferi Karitászos és van autója. Szerencsére azonnal igent mondott a fuvarra. Egyik hétfő este jött a ruhákért. Elképzelem ahogy ez a törékeny leányzó cipeli a zsákokat... Persze szabadkozott, hogy nem volt nehéz. Később felhívtam Anna nővért, beszéltem egy pár szót vele, hálás volt a ruhákért. Én pedig megköszöntem , hogy gondját viseli a gyerekeknek és jó egészséget kívántam mindenkinek. Mélyen tisztelem Anna nővért azért, amit tesz az intézetben élő gyerekekért, és tisztelem alázatos viselkedését, és mély elköteleződését Jézus Krisztusban és az ő szolgálatában. Nagymamám arra tanított, ha adsz, adjál alázattal és ne dicsekedj. Ez egy jól sikerült, szép nyári akció volt, önkéntesek összefogásával. Reméljük, sok ilyen "apróság" lesz még a Pálferi Karitász életében! És mindezt azért írtam le, hogy másokat is bátorítsak, érdemes egy-egy ilyen akciót összeszervezni. Nagyon sok örömet okoz.
Köszönet a fiamnak és barátjának, Hrabovszki Mariannának, Mile Viktórinak, Somodi Nándornak és Fodor Krisztinának.
Üdvözlettel: Magyar Éva
