2015.05.17. - Elek-Ágh Állatmenhely, Tököl - a Jane Goodall Intézet beszámolója
Májusi kutyamenhely-segítő programunk iránt mutatott önkéntes-aktivitást nem is lehetne jobban szemléltetni, mint ezzel a csoportképpel, illetve a beszámolóval, melyet egyből négyen írtak. Köszönjük a lelkesedést! Mi négyen együtt utaztunk Tökölre, hogy életünkben először meglátogassunk egy menhelyet. Szerintem mindannyian kellemesen csalódtunk. Én legalábbis kis ketrecekbe szorított kutyákra számítottam, így nagyon megkönnyebbültem, mikor megláttam, a legtöbb kutya milyen boldogan szaladgál együtt a menhely központi terén.
/Viki/
Mintegy két tucatnyian gyűltünk össze önkéntesek, s hamarosan körbevezetést kaptunk Katától, a menhely fő önkéntesétől, illetve Herkulestől, akinek szokása a vendégek fogadása a kapuban. De mondhatnánk, hogy a szabadon sétálgató kutyák zöme velünk tartott a terület körbejárására. Ők a gondozók által meghatározott csoportokban lehetnek szabadon – így is előfordul néha egy-egy összekapás, aminek aztán a gondozók szava vet véget – jó esetben sikerrel. Szép, nagy területek állnak a kutyák rendelkezésére a szabad mozgáshoz, a kennelek alig keltenek bezártság érzést. A húsz éve, alapvetően támogatásokból működő menhelyen mintegy 120 kutya lel otthonra, s kap átmenetileg vagy akár egész életére méltó gondozást. /Viki/
/Juli/
Sokféleképpen segíthettük a menhely életét ez alatt a nap alatt. Így voltak, akik a kutyaházakat festették újra, míg mások a konyhán segítettek, míg néhányan a kutyákat vitték el sétálni. Ez idő alatt pedig a férfiak a rosszabb állapotban levő kutyaházakat újították fel. /Brigitta/
Ami engem illet, azon a vasárnapon végre újrakezdtem a futást. Habár valójában sétálni indultam, ez azonban sétatársam, Gina számára inkább sprinteket jelentett.
Gina remek edző. Látszik, hogy imádja választott sportját, és ha ez önmagában nem lenne eléggé motiváló, hatalmas puszikkal és pacsikkal jutalmazza az edződőt a rövid pihenőkön. Ő talán azért volt hálás nekem, hogy kijöhetett a szabadba, és gyakorolhatott, én meg… tulajdonképpen ugyanezért.
Pedig az ő története sem vidám, ahogy a menhelyen elő társai közül senkié. Az erdő szélén találtak rá magára hagyottan. Tejjel telt emlői alapján arra következtettek megtalálói, hogy kölykei voltak, akiket azonban elvehettek tőle. Ezt tudva különösen nehéz volt rövidke délelőtti edzésünk után átadni őt gondozóinak. Ami vigasztalt, hogy jó helyen van, szeretik, és gondoskodnak róla. Nem egy gazdája van, hanem több, és sok-sok kutyabarát veszi körül. Egy nagy család tagja.
/Zsuzsi/
A nap hamar eltelt, érezni, a végére kezdünk már-már otthonosan mozogni a terepen. A házak is színesebbek, mindenki elpilledt kicsit. A kutyákon is meglátszik a kemény munka, hiszen nem egy kutya bundája lett színesebb a megszokottnál. Azt hiszem, viszünk magunkkal sok jó élményt, gondolkodni valót, és talán egy összetett jó érzést erről az élhető helyről, ezekről az állatokról és emberekről, akik ma itt találkoztunk... /Brigitta, Juli/
Köszönjük a résztvevőknek önkéntes munkájukat: Bakondi Zsuzsi, Bihari Ági, Bitter Zsuzsi, Háklár Brigitta, Ittes Krisztina és a Pálferis Karitasz Csoport tagjai, Kerekes Gyuri, Komka Péter, Leopold Zsófia,Lőrincz Ildikó és lánya Lilla, Móré Viktória, Nagy Dalma, Nagy Eszter, Niklós András, Pauló Gergő, Simon Szilvi, Süli Viki, Szabad Juli, Varga Levente és sporttársai
….valamint Sóstai Juditnak, hogy volt mivel festenünk.
Köszönjük az Elek-Ágh menhely vezetőinek, önkénteseinek a baráti fogadtatást és a fejedelmi vendéglátást!
GALÉRIA >>>
