Május utolsó vasárnapján Gyermek Jézus Búcsút és Gyereknapot
tartottak a határmentén található Székelyhídon, ahol a Pálferi Karitász 12
lelkes önkéntese is jelen volt. Érkezésünk alkalmával, egyenesen Böjte Csaba
testvér köszöntött bennünket. Pár szót tudtunk is váltani vele.
Önkénteseink különböző módon várták a nagyszámú gyermeksereget. Ilyen volt
például a nagysikerű arcfestés, valamint a téli, parajdi sóbányában történt
akció során „bemutatkozó” a szivárványponyvával való játékok, illetve a
labdajátékok széles palettáját is megmutattuk nekik.
A nagy forgatagban találkoztam ismerős arcokkal, barátokkal, akikkel a már említett parajdi akció során ismerkedett meg a Karitász csoport.
Külön öröm volt számomra, hogy még Nyíregyháza mellől is csatlakozott hozzánk
önkéntes.
A buszon hazafelé mosolygós arcok és szívek osztották meg gondolataikat
egymással. Eldöntöttük, hogy a nyár folyamán szívesen elmennénk hozzájuk
önkénteskedni (a ház körüli munkákban
segíteni), akár egy hétvégére, egyesek akár egy hétre is. Amennyiben szeretnéd Te is kipróbálni magad,
egy lelkes csapat társaságában, Csaba testvér gyermekei között, bátran ajánlom
Neked a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bármely házát. Nyitott ajtóval és sok
szeretettel várnak minden lelkes önkéntest!
Somodi Nándor beszámolója
Önkéntesség - gyereknap - alkotás
Kis lelkes csapat indult önkénteskedni Székelyhídra.
Mindig jó hasonló indíttatású embereket megismerni.
A
határátkelés nem ment simán, de kora délután megérkeztünk a
gyerekotthonba, ahol a kertben számos program várta az ott lakó és
vendég gyermekeket.
A színpadon vidám dallamokat játszó zenészek, népi táncosok szórakoztattak. Helyi finom ízekkel kényeztettek bennünket.
Arcfestőkhöz
csatlakozva csillogó szemű gyerekek, kimelegedett arcocskáit
átvarázsolni pókemberré, cicává, lepkévé nem kis kihívás pláne első
alkalommal.
Labdajáték: csapatban játszani klasz. Hú ilyen tuti gyerekkoromban volt utoljára.
Szappanbuborékokból lehet fújni sok aprót, de óriási szépséges gömbök is szálltak körülöttünk.
Köszönet az új élményekért, amit kaptam és adhattam.
Boros Ildikó beszámolója
